Share |
2012-10-08 Tudásközpont
Kávéházi esték pécsi műbarátoknak

 

 

Muzslai Kampis Margit

(Budapest, 1898. május 30.- Pécs, 1981. július 9.)

 

Muzslai Kampis Margit 1916-tól 1923-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Csók István, Glatz Oszkár és Lyka Károly tanítványa volt. Tagja volt a Magyar Képzőművésznők Egyesülete Új Csoportjának, a „női Új Nyolcaknak”, 1931-ben részt vett a szervezet közös csoportos kiállításán a Nemzeti Szalonban. Festészetére ekkor az art deco és az expresszionizmus hatása jellemző, a konvencionális témák határozott kontúrokkal és színes, stilizált dekorativitással jelennek meg.

Kampis Antal művészettörténésszel kötött házasságából két fia született: Kampis Miklós (1935), Kossuth-díjas építész és Kampis Péter (1940-1982), újságíró, író. Muzslai Kampis Margit az 1930-as évek végén felhagyott a művészi alkotással. Az 50-es években a Budapesti Várostervezési Intézetnél, a BUVÁTI-nál vállalt munkát műszaki rajzolóként, hogy saját és két gyermeke megélhetését biztosítani tudja. Innen ment nyugdíjba 1961-ben. 1962-ben Pécsre költözött. 64 évesen itt Pécsett kezdte el újra a művészi munkát.  Erre az öregkori festészetre egy fiatalosan friss – nem a korábbi festői erények fáradtságából létrehozott, s nem a korszak megélhetési festészetének elvárásaihoz igazodó – autonóm festői világ megteremtése jellemző. Csendéletein, táj- és városképein a szűk motívumkészletből építkező geometrikus absztrakcióhoz közelítő formák egységes színfoltjai puritán egyszerűséget jeleznek. A Janus Pannonius Múzeum – ahol az 1960-as és 70-es években többször vállalt alkalmi rajzolói és dekorációs munkákat – két alkalommal is rendezett műveiből kiállítást. Műterme nem volt. Sok helyen lakott Pécsett, többek közt Dombay Győző festőművészéknél, Dr. Fehér Jánosnál, később a Doktor Sándor utcában és a Kolozsvár utcában egy-egy kis albérleti szobában, majd Péter fiánál és családjánál, egy Rókusalja utcai tízemeletes ház nyolcadik emeleti panellakásában élt, 1979-től haláláig pedig a görcsönyi kastélyban működő szociális otthonban.

A Rókusalja utca című festmény egyszerű, geometrikus elemek szigorú rendjéből alkotott kompozíció, melynek kimért konstruktivitását a színek derűs élénksége ellenpontozza. S miközben a kép motívumai révén – a háttérbe rajzolt Mecsek vonalaival – Pécsett vagyunk a Rókusalja utcában, az 1970-es években, egyúttal a neutrális formák univerzális konstellációjával mintha bárhol és bármikor lehetnénk.

A művészről és a képről Nagy András esztéta, a Janus Pannonius Múzeum muzeológusa beszél, a kép kapcsán Bogárdi Aliz muzsikáját hallhatjuk, valamint Keresztesi József író, irodalomtörténész osztja meg gondolatait az érdeklődőkkel.

« vissza